Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szellemvilág

2009.02.17

Szellemvilág

A szellemhit 100.000 éves kultúrája

 

A túlvilág létezésébe vetett hit már az ősember korában kialakult.

Kezdetben az emberek azért temették halottaikat, hogy megvédjék őket a vadállatoktól, mivel azok felfalták a holttesteket. Ennek látványa elborzasztotta a törzs életben maradt tagjait.

A holtakat földbe temetve, vizekbe, szakadékokba hajítva az élők biztonságban érezhették magukat, mivel a rothadás szaga nem csalta oda sem a dögevőket, sem a ragadozókat.

Minden bizonnyal az egész törzs részt vett egy ilyen temetésen, mivel a gödör kiásása, a

holttest szállítása igénybe vette több ember erejét.

Halottaikkal szinte semmit nem temettek, mert azok tárgyait, ruháit megörökölték.

A temetési szertartások idővel kezdtek formát ölteni, rítussá, hagyománnyá bővülni s ezek az események nyomot hagytak az ősemberek lelkében. Álmaikban újraélték e folyamatokat,

találkoztak elhalt társaikkal s nem értették miként lehetséges ez. Valószínűleg már akkor voltak kivételesen intuitív személyek, akik úgynevezett halálközeli élményeket tapasztaltak és meséltek erről társaiknak a tűz mellett.

Az ősemberek kezdetleges életformája oly szoros kapcsolatban állt a természettel, hogy sokkal nagyobb mértékben hagyatkoztak érzékszervi benyomásaikra, mint a mai korban élő emberek. Tiszta ösztönéletük képessé tette őket a spirituális kapcsolattartásra, a megérzésektől a rituális varázslatokig. Ennek nyomait számtalan sziklarajz és régészeti lelet megőrizte az utókor számára. Minden népcsoport kialakította a maga túlvilágképét, mivel a szellemvilág lényei, ha okuk van rá, visszatérnek az élők közé, és felveszik a kapcsolatot az erre fogékony emberekkel. A természeti népek ősidők óta elismerik ezeket az embereket, akiket varázslóként, sámánként tisztelnek.

A hosszú évezredek folyamán kialakultak különféle spirituális közösségek, melyeket a hitrendszerek majd a vallási irányzatok kialakulása követett.

 

-A különös képességekkel megáldott emberek spirituális szerepe egyidős a gondolkodó emberrel a Homo Sapiens-el.

 

Az idő, amikor az ember félni kezdett halottaitól, a múlt homályába vész.

Tény azonban, hogy az ember már jó ideje próbál „jóban lenn”, a túlvilággal.

Kialakultak a népi babonák, hagyományok, amelyek kiengesztelik halottainkat.

Széles körben elterjedt, hogy a túlvilágon létezők kívánják az életükben felvett szokásaikat, ételeiket, kedvelik a bort és a mulatságot, vagyis mindazt, ami életükben jellemezte őket - ezek a dolgok a halotti népszokásokban tükröződnek. Pl.: Romániában mindenszentek napján, a halott sírján a fej felett tölcsért vájnak a földbe és bort töltenek bele, hogy igyon a halott és csillapodjon haragja. Másutt megvendégelik őket, mégpedig úgy, hogy éjszakára megterítik az asztalt étellel, itallal, had csemegézzen kedvére a kísértő szellem és jóllakottan hagyja el a házat.

Bármely hitrendszert vizsgáljuk, mindegyik nyomatékosan adja hívei tudtára a különböző lehetőségeket a szellemvilág felé történő tiszteletadásra, aminek elmulasztása súlyos büntetést von maga után. Elhunyt szeretteinket, halottainkat időnként ki kell engesztelni, megemlékezni róluk, teljesíteni ki nem mondott kéréseiket, követelésüket.

Már a temetés folyamán, eleget tettek-teszünk ezeknek a kéréseknek.

Kialakultak a tiszteleti napok, amikor megemlékezünk halottainkról a rítusok által, melyekkel tiszteletünket, szeretetünket fejezhetjük ki, s vannak olyan praktikák, melyek segítségével felvehetjük a kapcsolatot a túlvilággal és kommunikálhatunk velük.

A szellemvilággal való kapcsolattartást SPIRITIZMUS-nak nevezzük.

A spiritiszta, olyan ember, aki úgynevezett médiumi képességekkel van megáldva, tehát képes a szellemekkel történő kommunikációra.

A spiritiszta kérdéseket tehet fel és a válaszokat hallva, olvasva megbizonyosodhat a szellem nevéről, illetve arról, hogy valóban a megidézett lélek jelent-e meg, avagy egy kóbor kísértő jelentkezett a körben.

A médium egyfajta megváltozott, felsőbb tudati szinten, úgynevezett meditatív állapotban van. Különféle segédeszközökkel, vagy azok nélkül tart kapcsolatot a szellemmel egy szeánsz alkalmával.

Szeánsznak nevezzük azt az időpontot, eseményt, amelynek keretében a szellemidézés folyik.

Ezen alkalmak kiegészítő kellékeit a médium válogatja meg attól függően, milyen kérdéseket kíván feltenni a léleknek, illetve mikor hunyt el a megidézendő személy.

- Kedvelt eljárás az asztaltáncoltatás, amikor a szeánszon résztvevők az asztal lapjára helyezik kezüket, figyelve arra, hogy ujjaik hegye összeérjen, és ne szakítsák meg az energiaáramlást.

A szellem jelenlétét az asztal mozgásba lendülése jelzi. Amikor a szellem megjelenik, kérdéseket intézhetünk hozzá, s ő igen-nem válaszokat adhat oly módon, hogy az asztal lábával a földre koppint.

- A Quijja tábla már jóval beszédesebb eszköz. A tábla tartalmazza az ABC betűit, továbbá a számokat 0-9 ig. így a kommunikáció részletes választ adhat kérdéseinkre.

Ennél az eljárásnál a résztvevők egy átlátszó tárgy (pohár) tetejére helyezik ujjaik hegyét és a médium transzállapotba kerülve felszólítja a szellemet a megjelenésre, aki ezután szintén ujjával irányítja a poharat a válasz betűire. Így a betűket összeolvasva megkapjuk a szellem üzenetét a túlvilágról.

- A legpontosabb és legérzékenyebb eszköz a kristálygömb alkalmazása.

Ennél a technikánál a médium a legszorosabb köteléket hozza létre a szellemvilággal, mivel ekkor ő maga is mondhatni a túlvilágon tartózkodik.

Ebben az esetben a kristály egyféle prizmaként, kapuként működik és a médium szelleme ezen az átjárón át a lélek társaságában tartózkodik és párbeszédet folytat vele.

Különös esetekben a médium akár a halott hangján is megszólalhat, ha átengedi saját testét a megidézett elhunyt számára, de ezt nem ajánlom senkinek!

A szellemekkel való kapcsolatfelvételt kizárólag tapasztalt médium vezetheti.

 

::: Garabonciás :::

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szarvas

(Hruska Anna, 2010.11.02 09:29)

Édesanyám válaszára várok!