Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varieté

2009.02.17

Mágia, varázslat egy természetfeletti hatalom amely képes életünk, gondolataink fölé kerekedni és megnyitják számunkra egy elfeledett vagy meg sem született világ kapuit.

-Mert mit is remél az ember mikor ezen ingoványos ösvényre téved és csupán bízhat abban nem lett saját vágyálmai tükrének tudatlan foglya.

Erről szól e mű, amely felfogja magába tömöríti mindazt az eszmét, amit egy felnőtt gyermek magáénak mondhat….Benne foglaltatik a remény és a különleges egybeesések,párhuzamok fura sora. Véletlen játékaként emlegetett sorsszerű szerencse.

szóról-szóra

Testetlen villódzó létforma… Egyenletes lélegzés,tudatos elernyedés. Szívünk  üteme hol zakatol hol pedig szinte eltűnik a gondolatok mögött. Nincs nem engedett a gondolat..üresség kegyetlen kietlen képzelet, mindez árnyéka az akarat kivetüléseinek. Csend hol bennem, hol benned…Meditáció

Varázsszavak..hiszed ugye…mond Mantra! apró rezdülései a létnek… szavakba öntött érzelmek. Most gondolatban kiengeded, hagyod, szétáramoljon testedben, gyertyafényes szobádban. Érzed illatos füstölőid néhol kesernyés izét. Most mindent megtehetsz, boldogság, elégedettség áramlik immár ereidben, szabad vagy a gondolat testetlen vándora. De nem elég!

Többre vágysz, Hatalom-Akarom! O te balga hát lépj tovább a tapasztalat szürke küszöbén. Majd lesem az árnyékból mire jutsz. Csak tudd mit és miért teszel.

Reggel. Kissé bódultan ébredve kávé után vágyakozom, kellemes illatát cigarettafüstbe ágyazom és kikacsintok pilláim mögül.

Kósza álomképek tülekednek elém, de mind egy slukk füsttel tűnik el. Zavaros képek arcok emberek,kit érdekel ismét megvirradt és rohanhatok tovább. Csendes izgalom, ágyamban egy gyönyörű nő. Ébredezik kedveskedem? Tán egy tejeskávé hogy esne neki?egy csók vagy simogatás…merengek…..Tovább  gördülnek el nem indult mozdulataim és magamba szivom a lég illatát.

Felhőkbe bámulok és ismét a nyugtalanitó érzés,hogyan tovább ma? Munka azt szeretem kedves ember kedves emberek…Teszem a dolgom szomjazok az új feladatokra. Még egyszer mélyen szivom a frissitő levegöt, alá dohány, vakitó nikotin és kilépek álmos testemből. Hirtelen elindul a világ….Kedvesem simitva tárul elém a valóság és már érzem a bőrét a számban, gyengéden harapok, kacsintok mosolyba burkolom gondolataim és száguld velem a lét!

-         Bizsergés tör fel és a képek milliói futnak át fejemben, érzések látomások kívánalmak,  fut –fut -fut.

Kezeim vizsgálva számolom bűneim, még van időm, hát hajrá: HEJ-HEJ!

Száguld a nappal, ismét hív az éjjel az álom a lét, a túlvilági láthatatlan lét, mely befogadott egykoron, és most napjaim bélyegét kövekre süti.

Szerelem-Vonat-Cég-Eső-Evés-Telefon-Szavak-Szervek-Iskola-Nap

Aztán újra az ernyedés a világ feledését hozó, elborító magány, csendes álom.

Éjjeli látomás… felragyogó fények, gondterhelt gondolat…vége

Magányban szól a szellem, nem kiállt, bármily fura is köszönt.                                     Hangjában valami rendülést hozó erőteljes nyomaték… most te vagy s én.            Nem számit a környezet,tán már nincs is,tér az idő, mint közhely elsöpörve. Várom szavait, kérdezek… Mond hol pihensz?ki vagy és mond miért jöttél? Tán hoztál nekem valamit?                                                                                                   Kérdéseimre válaszod ontod-e bízhatom benned? Nem szólsz…                                Miért is tennéd… jelenésed mint halált győző allegória előttem lebeg.                   Ugyan mit is tudhatnék még… mi az mely nem elég, hová tart e tudat mit akarhat kicsikarni a mindent emésztő magányból.                                                       Nem elég nekem tudni mindazt mit az ember meg nem érthet. Elfogadni, szembesülni a túlvilág fényének fáklyáival…Elég

Hová tarthatok még, sarcoljam a túlvilág lényeinek múltbéli tudását,tán ez helyes ez még jó lehet? Ezért e nagy pőre büszkeség?                                          Csapongok és te is… csak éppen te még azt sem tudod hol és miért teszed mindezt. Legalább látom, elfogadom, befogadom,engedem.                         Egyszerűségbe burkolt, határtalan tényező. A túlvilág… meglepő? Nem, hisz nem térhetne vissza másképp,értsd! Az út, amelyen érkezett fel nem fedhető, ki lenne? az ki kikövezné… eredmények,tények, talányok…sűrű észbontó felfedezések kora indulna abban a minutumban oda,honnét csak hírnökként jár át néha a halál egy-egy megszökött bajnoka. Oda vágysz? Kérdem bizony! Tudni igaz Becses kincs a tudás,de van e ré akarat. Bezárhatod-e te is?                                        Ez itt most nagy talány! Mert amit hiszel, vagy éppen remélsz, még meg nem ölhet…miért is tenné, a hit támasztotta áhítat téged csupán szolgál!                       A tudat az akarat, amit már értesz, megfogsz, megtapasztalsz,  bizony a vesztedre törhet. Nem védekezhetsz, nem söpörheted már el, mert veled él, nem gondolat…Meditáció!                                                                                                        Hanem a világra hányt bizonyságod néz veled üdvözülést tipró farkasszemet.

Akkor hová mész..ki könyvéből olvasol te balga…?

Nem marad más, mint Önön Önmagad! Nézz hát tükrödbe és vértezd fel magad! Mindaz mit vártál, terítéken hever…tiéd! Vedd hát el!

Alkalmazd,bölcsen,bátran mert minden éjjel a vesztedre tör!

::: Garabonciás :::

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.