Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Magyar Néprajzi Lexikon (264-265. oldal)

Garabonciás, garabonciás diák:

  1. a magyar népi hitvilág, természetfeletti személyeinek egyike. Egyéb elnevezései: barboncás, verboncás, tókás diák. A hozzá fűződő hiedelemkör legfontosabb motívumai: a táltoshoz hasonlóan foggal vagy több foggal születik. Rongyos köpenyben, kezével könyvvel kopogtat be a házakba: tejet vagy tojást kér; sok nem kell neki, de nem szabad kimérni. Egész köcsög tejet kell eléje tenni: ha eltagadják, megmondja, hogy van a háznál tej, és fenyegetődzik: "majd adnál, de már késő lesz". Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy könyvéből "kiolvassa" a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány hosszú farka lesöpri a házak tetejét, fákat pedig tövestül kicsavarja.
    A garabonciás ellen harangozással lehet védekezni, szokta is mondogatni: "a falu kutyái (=harangjai) igen harapósak, különösen a kisebbik."
    A garabonciás a 13 iskolát végez, így bűvös könyvhöz jut. Bűvös könyve segítségével a levegőbe tud emelkedni. Sárkány húsából tesz a nyelve alá, akkor nem érzi a napközelében a hőséget.
    Garabonciás képzetünk három rétegből áll: egy egyetemes pogány európai, egy középkori keresztény és egy pogány magyar képzetből. Az első a germán vihardémonnal (Wilder Jäger), a másik a középkori vándordiákkal (vagans, goliard) hozható kapcsolatba. Az utóbbi ördöggel cimboráló bűvésznek, varázslónak tüntette fel magát. A két idegen eredetű képzeletbe beleolvadt a magyar táltos hit némely vonása is.
    A garabonciás szó görög eredetű, amely a latinon át olasz közvetítéssel került nyelvünkbe, ahol az eredeti 'halottidéző, szellemidéző' jelentést a középkor 'fekete iskola diákja' jelentés váltotta fel. Tévedés tehát pogánykori papi rendre ("garaboncok") következtetni a garabonciás képzetből.

  2. Garabonciás a mondában: Jellegzetes hiedelem mondatípusok:
    a) A garabonciás és a sárkánykígyó.
    1. Fekete tyúk tojásából gyíkok kelnek ki, az emberek agyon ütik őket. Másnap egy kis gyerek jön, keresi a gyíkokat: " Ezek lettek volna az én lovaim."
    2. Télen egy ember gödörbe esik. Két óriás kígyó van a gödör fenekén. Nem bántják sót nyalnak. Az ember is azt teszi. A garabonciás időnként meglátogatja őket, de az öreget nem engedi ki, csak hét év múlva. Az egyik sárkány kígyót neki kell megnyergelnie. Hazamegy, nemsokára meghal. Valószínűleg ponyváról elterjedt történet, pontos mását írja le a Gesta Romanorum (CXIV).
    3. A garabonciás a kígyó szájába kantárt vert, ellovagol Szerecsenországba. Ott  a szerecsenek felkoncolják a kígyót, húsát a nyelvük alá teszik, mert a kígyóhús (sárkányhús) hűsít.
    4. Emberek aratáskor egy nagy lyukat találnak. Szalmával betömik, meggyújtják. Óriás kígyó jön elő és egy alacsony, széles, vörös bőrű ember kígyóbőrbe csavarva. Ráül, elszállnak.
    5. Valaki lelövi a garabonciás lovát, a sárkányt. A grabonciás beszól az ablakon, fenyeget. Az ember reggelre meghal.
    6. Templomkerülő vadász vasárnap rálő egy állatra. Sárkánykígyóvá változik. Elviszi a vadászt, aki hét napot tölt vele a levegőben. A garabonciás imádkozza le.
    b) A garabonciás iskolái.
    A garabonciás 13 iskolát végez, egy barlangban az ördög tanítja. 13-an vannak. Szerencsekerékre ülnek, egy feltétlenül lebukik.
    c) Garabonciás, tejkérés, vihar.
    A garabonciás aludttejet kér. Nem akarnak adni neki. Tejük vérré válik (béka ül benne). Vihar keveredik, Aki megtagadta a tejet, az szenvedi a legnagyobb kárt, az adakozók megmenekülnek. A garabonciás a mezőn dolgozókat a közelgő viharra figyelmezteti. Szemtanuk látják amint előhívja a sárkánykígyót. Akik nem hallgattak rá károsulnak. A határban leereszkedő felhőből három garabonciás száll le, juhásszal bárányt süttetnek maguknak. Újra leszáll a felhő, elmennek. Ezek a legnépszerűbb mondatípusok.
    d) A garabonciás és a könyve.
    Kocsira kéredzkedik. A kocsis (vagy utasa) az alvó garabonciás könyvébe bele olvas. A kocsi emelkedni kezd, amikor abbahagyja, leszállnak. (Elterjedt típus.)
    Változatok: A garabonciás könyvébe néző személy távoli helyen (pl. a miskolci piacon) találja magát. Amikor visszalapoz újra haza jut.
    A garabonciás könyvébe egy gyerek bele lapoz. Először egy kis kígyó, majd egy nagy jön ki, rátekeredik, megfojtja.
    e) A garabonciás és a kincs.
    1. A garabonciás csodásbojtár segítségét kéri "lova" (két kígyó)  megnyergeléséhez. Nem szabad elvéteni a nyergelést, a kantárt a kígyó szájába kell vágni. A bojtár egy hét múlva rengeteg kinccsel tér haza, ti. a kígyók egy barlangban kincset őriztek.
    2. Kígyók mágikus fűvel ajtót nyitnak a földbe. Egy juhász titokban utánozza  őket, utánuk megy. Kincset talál; "emberalakforma" őrzi. Titoktartásra esketi. Egy telet tölt a föld alatt. Kiszabadulva a garabonciás "kipofozza" belőle a titkot, az emberformájú lény ugyanis az ő eltűnt "lova". Visszaváltoztatja. A juhász sajnálja, hogy otthagyta a gyémántkövet és a márványkövet, amelyet nyalogatva elmúlik az éhség. (vö a) 2., 3. A garabonciás egy zsák krumpli akar adni egy vargának, de az csak három szemet fogad el. Zsebében arannyá változik.
    f) A garabonciás táltos vonásokkal.
    1. A garabonciás kezében a bot a holdig nő, felmászik rajta a felhőkbe.
    2. A garabonciások viaskodása szőke és fekete bika képében. A szőke garabonciás a társai segítségét kéri ( verjék a fekete garabonciás körmét, heréjét, stb.). Győz, megszabadul, illetve új küzdelem vár rá, ahol elpusztul.