Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A múltam gyötör

2009.03.20

A múltam gyötör

Sajgó gondolatok keszekusza hálóin

akadnak csomók hol elpilledek.

Mázsás pillanatok ezek,

arcok nevek életek…

Nem nevetek.

Nincs is miért, vagy kiért.

Teher ez, gondtalan cselekedetek sora.

Ó… miért voltam oly ostoba,

Tán az évek a hetes, az mely erre vezetett?

Vagy az emberek, téveszmék vittek e balga sorsba?

Csillogott a szemét, hazug imádságok sora…

Bódult arcok sokasága táncolt körül…és dicsért!

Mi végre?

Hittem, éreztem halott hatalmam…

Mára már, hideg van…

Belül emészt a bú.

Hiszed? Nem ugye?....

Te sem érzed, csak ha szemed lecsukva megrebben,

szived rezzen és félsz….

Te is ott jársz, a halál küszöbéről eszed mocskos falatod!

Tudd ne feledd, nem teheted ezt!

De teszed, mások élete szemetét eszed.

Az eszed…hová teszed?

Kopoktat lelkem ajtaján a megbánás fura ura.

Tejjel vajjal etetem, számból az ételt mind elvetem.

Bocsájtsatok meg énnekem…

2009.III.20 Garabonciás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.