Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halványodó fáklyák

2009.02.17

Halványulnak a fáklyák,

elvonul a sereg, mind aki sirt rég,

gondolatokban mereng.

 

Hol lehet a határ,

mi összeköt minket,

mikor világit hold, s a nap az égen

mikor világ hold, s a nap egyszerre.

 

Keresni a választ,

ez emberi dolog, lennék inkább állat,

de nagyon magam vagyok.

s magam vagyok lazán, s súlyokkal rakodva,

magam vagyok veled, ragyogva a nappal.

ragyogva az éjben.

ragyogva a földön.

karodba bújva otthon, tiszta vizben fürdöm.

 

Ölelj engem kérlek,

rövid ez az élet, nem kérek mást többet,

nyugalmat s csendet.

Nevetésed éltet,

csintalan mosolyod,

szeretlek téged, s boldog vagyok.

Szeretlek Téged, s önmagam vagyok.

 

Fújhatnak még szelek,

összedölnek a házak,

akkor is te kellesz, ha szivemen a bánat.

el nem ragadhat már,

 mert veled az élet olyan nagyon szép lett

 mert egy veled a szivem.

Olyan nagyon szép az,

ha egy velem a szived.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.